a boldogság hétvégéje.

..12 nap után most pénteken találkozhattam újra vele. Minden nap ahogy közeledtem a péntekhez egyre jobban boldogított és csak vártam,hogy múljon az idő és vele lehessek megint. Eljött a perc mikor újra megtekinthettem piroskás arcát a peronon. Annyira nem tudtam mit mondhatnék neki,csak egyszerűen szálltam a boldogságtól. Megnyugtat a jelenléte ha csak mellettem van vagy csak simán mosolyog én már akkor is boldog vagyok… Azok az ölelések az együtt töltött percek,csókok pillanatok. Szeretlek… megszoktam a jelenlétét a csókjait a bőre illatát egy szóval őt az akinek mindennél fontosabb vagyok. Annyira nem tudom szavakba önteni,hogy most mit érzek. Ülők a gép előtt most már egyedül és sírok.A könnyeim patakokba folynak,már most hiányzik.Boldog vagyok ez nem kétség.. A szavak megint eltörpülnek a mellett ahogy ki akarom fejezni mennyire is fontos nekem.. egyszerűen szeretem és kész.

..szeretlek nagyon nagyon.

5 days and with you

..már csak 5 nap de én abba beleörülök. Mindenen fent akadok amin csak lehetséges. Pedig minden rendbe van a kapcsolatunkba és tökéletes. Nagyon szeret és én is szeretem őt. Mi kell még ennél több? Semmi több. A boldogság mámorába fürdöm : ) Nem értem miért akadok fel néha gyerekes dolgokon,de ezt inkább csak a hiánya váltsa ki. 5 nap,már több mint a felén túl vagyok és itt lesz megint mellettem érezhetem az illatát,újra csókolhatom puha ajkát és újra az övé lehetek : ) újra és újra bele szerethetek a piros arcába : ) a félelemben ázott szemébe,egyszerűen csak belé..
Szeretem tiszta szívből és tudom,hogy ő ezt tudja…. de miért van bennem ez az érzés? Nem tudom,5 nap és megnyugtat.
Szeretlek szerelmem ( L )

I waited for you for a long time in my dream…

..Boldogságtól még igazán sose sírtam de most patakokba ömlött a könnyem.”…igazából teljes szívből szeretlek.12.13 ..”
E-mondat hallatán töm érdeknyi emlék foszlány repült szemem elé és öntött belém egyszerre jó és rossz kedvet.Boldog vagyok hiszen szeret “…szeretlek,nagyon-nagyon.”Minden porcikájával azon fáradozik,hogy kimutassa mennyire fontos és különleges vagyok neki.Tisztel és becsül.Nekem ez épp elég,nem kérek többet.Elhiszek mindent : ).
..Leírhatatlanul és kimondhatatlanul szeretem.de most úgy igazán. Semmi kétely sőt még úgy mond félelem se. Biztonságba érzem magam mellette. Két hónap alatt a szívem egyik legfontosabb kincse lett. -Hihetetlen? nekem nem. Első perctől kedve éreztem,hogy ő más. Tényleg az..
..Megannyi gondolat jár a fejembe,de mégis oda jutok ki,hogy meg annyiszor köszönném meg,hogy vagy nekem.
Szomorú vagyok mert 12 napig nem érinthetlek meg,nem érezhetem csodás illatod bőröd puhaságát.Mámorító.Igazából annyi nem szomorít el mint ahogy vártam. Egyszer már kibírtuk és akkor még nem állt ennyire biztos lábakon a kapcsolatunk..
..írnék még de mindig oda lyukadok ki,hogy mennyire fontos és mennyire szeretem..

…pillanat,szeretlek.

merengés…

…Vonaton ülve magányosan zakatolok Debrecenbe életem egyik legrosszabb helyszínére. Velem szembe egy tök átlagos pár ül. Semmi hiúság,féltékenység de még félelem puszta jelenlétét se látom.Átkarolva egymás derekát vidáman beszélgetnek a hétvégéről, hogy mi is történt velük ez alatt a röpke két nap alatt.Belegondolva tartalmas  élmény beszámolót tarthatnék,de kérdezem én.Kinek? Ki foglalkozna egy picit is többet az élményeimmel, emlékeimmel?Szerintem senki… ..Ha egy szóba kéne leírnom magam annyi lenne,hogy boldog. Tömör, egyszerű válasz. Nekem öröm másnak kín,bár néha nekem is kín más emberek jóvoltából. Nem azért vagyok boldog mert boldoggá tesznek,hanem mert én tehetek valakit boldoggá.Furcsa egy érzés. Nem kellenek ide nagy szavak,hiszen eltörpülnek amellett amit én igazán érzek…
..6 órás vonat út mindig helyre teszi vagy épp össze zavarja az érzéseim.Legtöbbször nézek ki a fejemből és probálom feldolgozni az élményeket.Valahogy most nem megy.Becsukom a szemem és az-az érzés fogad,hogy ott fekszek mellette és annyit mondok : “sze…” . Meglepő de elég sokszor kimondtam az éjszaka folyamán pedig nem szokásom… Mára ennyit. Emlékeim száguldoznak,már csak arra vár,hogy valaki megálítsa őket.

memories december from 13.

2009 Decemberétől az életem 180 fokos fordulatot vett. Annyi mindenen mentem keresztül,hogy néha nagy bátorság kell ahoz,hogy vissza gondoljak egyáltalán rá.Akkor december 13-ig úgy éreztem van egy igaz barátom akire bármikor számíthatok mindig számíthatok és sosem,hagy cserben. Tévedtem. Akkor ott valami megváltozott köztünk még akaratlanul is. Nem barát voltam neki,hanem annál sokkal de sokkal több. Nem akartam hallani,nem akartam átérezni,hogy igenis  mit érez,hisz nekem mindig is egy barát volt.Teltek a percek és csak arra gondoltam,hogy ő sose barátként tekintett rám,sőt azért fogadott bizalmába,hogy úgymond közzel legyen hozzám.Észre kellet volna vennem.. túl vak és naiv voltam. Sajnálom.
Persze ez még csak egy része annak ami gyötört és kínzott. Olyan embert megszeretni aki lelkileg összevan törve nagy hiba..(de hát a szívedet kitudja irányítani?)..hisz a végén te is össze fogsz törni.Így is lett. Azon a szombat estén mikor megfogta a kezem és azt mondta együtt vagyunk,nem tudtam volna magamnál boldogabb embert elképzelni.. Igen ez csak egy estéig tartott,onnantól kezdve egyre jobban tört össze,még ha csak akaratlanul is,de probáltam rezzenéstelen arccal túl élni ezeket a probákat. Napokig nem ettem,sőt aludni se aludtam  csak vártam a kint azt a percet mikor mindennek vége,az elmúlást..Nem jött el. Minél nagyobb sebet ejtett bennem annál jobban megszerettem, mikor azt utolsókat rúgta,akkor jöttem rá,hogy innen csak jobb jöhet és elkezdtem érezni a boldogság fénysugarait és talán kicsit jobban is lettem.. teltek a hetek és már azt vettem észre,hogy Január vége van és ugy mond újra élek és talán ő is. Most február első hete van és épp boldogan ülők a buszon hisz nem sokára láthatom őt.Aki harcossá tett, aki megváltoztatott és megtanított küzdeni, ogy akit szeretsz azért bármire képes vagy..Nagyon köszönöm ( L )
Két éve ismerem már lassacskán és szinte minden hülyeségen átmentünk már jón és persze rosszon is. Mintha egy rossz kistestvérem lenne,akire mindig vigyáznom kellene.Sose gondoltam volna,hogy fontos vagyok neki és egy is azt mondja nekem,hogy szeretlek. Az ő szájából ezt fura hallani ezért is értékes nekem.. D (L)
Valakiről/nek csak annyit,hogy mindent köszönök (L)N.
Van egy tündérem egy kincsem ami másnak nem adathatott meg.Mint még egy olyan mint ő nem létezik. Önző vagyok,ő csak az enyém. A legnagyobb bizalmasom mióta ismerem és tiszta szívből szeretem. Nincsenek rá szavak, fontos nekem.(L)
Megismertem egy másik csodálatos embert. Aki a legtöbb gyilkos sebet begyógyította rajtam,és még talán én is segítettem neki egy keveset. Neki köszönhetek az elmúlt időben a legtöbbet hisz törődött velem. Remélem a legfontosabbak között maradsz nekem.L ( L )

Lehet hosszúra sikeredett,de mindent bevallva leírni és átélni két külön érzés. Semmit se bántam meg. Viszlát egy újabb pillanatnál.

moment.

Védett: lelkinyomor.

Ez egy magánjellegű bejegyzés. Megtekintéséhez jelszó megadása szükséges:

Jelszó:

Védett: i don’t know.

Ez egy magánjellegű bejegyzés. Megtekintéséhez jelszó megadása szükséges:

Jelszó:

csak egy …

..már elég régóta nem írtam ide,talán több okból is. Nem volt időm se erőm se talán nem volt meg az a hangulat se ,ami megadta azt,hogy írjak bármiről is. Most úgy megint összekuszálódott minden. Az álmaim és terveim előttem kezdenek elveszni,mikor küzdőm érte,de ez még nem is lenne annyira vészes csak aminek tökéletesnek kéne lennie nagyon nem az,és kb. ez veszi el a legtöbb erőmet..

… néha csak arra vágyom,hogy egy hétig ne legyen semmi olyan amiért aggódnom vagy rossz kedvem kéne,hogy legyen. Miért nem..? ..folytatnám de egyszerűen nem megy,ha meg lesznek a gondolataim akkor leírom,addig megint csak kussolok… : )

remény :’)

..Szerda óta tűrhetően jól voltam,hát úgy látszik ez eddig tartott. Úgy érzem,hogy velem direkt akar kibaszni az élet. Nem hiszem el,hogy egyszer az életbe összejönne mind az amit én elterveztem vagy elképzeltem : ) dehogyis még nagy kérés lenne. Annyira kis dolog lenne de ez kb. most lebaszott megint ugyan oda ahol voltam hétfőn és kedden. Az igazán szép lelki állapot volt. Enni, aludni és élni se tudtam igazán. Semmivel se foglalkoztam.. most ugyan ez vár rám az elkövetkező két hétben talán,vagy ha sikerülne elintéznem valahogy akkor hátha.. bár kétlem és ebben már tényleg nem reménykedem,most már semmiben se..lesz ami lesz és majd annak örülni fog : )

just wanna be happy..

goodnight…goodbye.

“…Megszoknám azt,hogy nem alszom,csak valahogy a lelkem nem bírja. Elfáradt. A testek elég jól veszi ezt a próbát megint,hiszen már nem egyszer fordult elő,hogy nem alszom napok óta. Az álmatlan éjszakákban csak azt,az egyet szeretem,hogy olyankor mindig áttudom értékelni azt ami történik velem,hát most ott járok,hogy ez se megy…
..amit igazából most érzek,semmihez se tudom hasonlítani,tegnap még úgy éreztem,hogy még fáj,de valahogy ez most megváltozott valamivé,valami sokkal rosszabbá amit nem tudok leküzdeni ami nagyon nehéz.. Nem tudom elmagyarázni azt amit még magam se tudom micsoda, az okát pontosan tudom,hogy miért érzem ezt,de ez valahol néha annyira kicsinyes néha meg annyira ésszerű és jogos..”
..semmi se tud megnyugtatni bárkivel beszélek,valahogy nem megy.A megszokott feszültség az életemhez fog tartozni. Minden reggel sírva kellek fel,ami néha sokkal rosszabb mintha nem is sírnék,valahogy ez nem akar elmúlni,de kérdem én meddig lesz ez? Meddig kínoz még ez ?- a válasz egyszerű: ha megoldom :’) -egy a gond,hogy most én vagyok tehetetlen és ….

“…Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.

Magatartásod a gyászban és csapások közepette szabjad ez igazsághoz. Soha ne mutass fájdalmat a világnak. Gőgöt és büszkeséget se mutass. Ne tagadd önmagad előtt a fájdalmat, de tudjad, hogy a fájdalom és a csapás mindig bukás is. Az emberek így gondolkoznak: “Meghalt valakije, aki fontos volt számára, akit szeretett; lám, megbukott ő is.” Érezd át a fájdalmat, de szisszenést se hallassál. Egyrészt, mert mikor szisszensz, mikor könnyed csordul, e pillanatokban már csalsz is kissé. Az igazi fájdalom néma; a könny és a kiáltás már megkönnyebbülés. Hát ne csald magad, s ne örvendeztesd a világot. Hallgass. Fegyelmezd arcod, mozdulataid. S ha egyedül maradsz a fájdalommal, szólj így: “Tessék, fájdalom. De akárhogyan fájsz majd, tudom, hogy ez rendben van így: mert ember vagyok…”