..12 nap után most pénteken találkozhattam újra vele. Minden nap ahogy közeledtem a péntekhez egyre jobban boldogított és csak vártam,hogy múljon az idő és vele lehessek megint. Eljött a perc mikor újra megtekinthettem piroskás arcát a peronon. Annyira nem tudtam mit mondhatnék neki,csak egyszerűen szálltam a boldogságtól. Megnyugtat a jelenléte ha csak mellettem van vagy csak simán mosolyog én már akkor is boldog vagyok… Azok az ölelések az együtt töltött percek,csókok pillanatok. Szeretlek… megszoktam a jelenlétét a csókjait a bőre illatát egy szóval őt az akinek mindennél fontosabb vagyok. Annyira nem tudom szavakba önteni,hogy most mit érzek. Ülők a gép előtt most már egyedül és sírok.A könnyeim patakokba folynak,már most hiányzik.Boldog vagyok ez nem kétség.. A szavak megint eltörpülnek a mellett ahogy ki akarom fejezni mennyire is fontos nekem.. egyszerűen szeretem és kész.
..szeretlek nagyon nagyon.
